Hál' istennek, mindig különbözőképpen. Nincs rutin. Nem szeretem a rutint. Van mikor kávét iszom, van mikor teát, van mikor vizet. S van, hogy egyiket sem.
Van egy etalonom, amit a munkához is használok rendszeresen. Ha olyan helyen kezdek dolgozni, ahol hangosítják a zenét és nem ismerem még a terem hangrendszerét, mindig ezzel a CD-vel próbálom ki. Ez pedig Johann Sebastian Bach: Brandenburgi versenyei az Akademie für Alte Musik Berlin előadásában (1997).
Sokféle van. Öt éve dolgozom egy olasz nyelvű operán, Dino Buzzati Hét emelet című novellájából. Ez, azóta a fejemben van. A W.H. zenekarral Shakespeare szonetteket dolgozunk fel, ezért ez is folyamatosan körülöttem van. Most a Visszajátszást olvasom Raymond Chandlertől.
Szeretek a magas hegyekben túrázni, rég voltam... És az utóbbi években pedig Szántó Károly nevű barátunkkal többször vitorláztunk tengeren.
Mindkettő. Nagyon szeretek főzni. Azt szoktam mondani, hogy profi zenész vagyok, a zenémet nyugodtan kritizálhatjátok, viszont amatőr szakács is vagyok, éppen ezért, ha a főztömet kritizáljátok, az sokkal érzékenyebben érint. Jó és drága vendéglőben pedig rettenetesen feldühít, ha rosszabb, amit ott eszem, mintha én főzném meg.
Is-is. Olvasok híreket, jól felbosszantom magam. Repülőn, vonaton nagyon szeretek újságot olvasni.
Rubicont mindig, aztán néha HVG, Korunk, ÉS, satöbbi. Nádasdy Ádám tárcái, a Modern Talking miatt régebben a Magyar Narancsot is rendszeresen olvastam.
Például ez az eredeti orosz tengerészing. 2005-ben vettem Berlinben. Van ehhez egy eredeti amerikai tengerészkabátom.
Játszom színházban, amit a jelmeztervező rám ad, azt veszem fel. A magánéletben, ami kényelmetlen, azt nem szeretem.
Nagyon szeretem csinálni ezt a Sette Pianit, ezt az operát. Tavaly Czesław Miłosz Nobel díjas lengyel költő szövegeihez, szövegeiből írtam zenét, ami a BMC kiadónál jelent meg, Hang Hangba Hull és Hangot Kerget címmel. Azt is nagyon szerettem, bár ma már más címet adnék neki.
Van egy barátom, Láger László. Vele szeretek a leginkább kávézni. Ha az a kérdés, hogy kivel innék, akivel nem adatik meg, akkor Bodor Ádámot és Kurtág Györgyöt mondanám. Hátha mégis megadatik.
A nagyapám, aki zeneszerző és a Kolozsvári Zeneakadémia professzora volt.
Nagyobbik fiamnak is mindig azt tanácsolom, hogy olvasson. Úgy tűnik nekem, hogy a mostani fiatalok keveset olvasnak.
Másodév végén otthagytam a Zeneakadémiát, nem lettem klasszikus zenész, ez például egy befejezetlen dolog.