CsCsK: Kényszerűek: vércukormérés, inzulinbeadás. Majd reggeli után, félig-meddig ebből fakadóan sportolok. Napi rutinná vált a futás, úszás, újabban kerékpározás. De ez jó.
KZ: A sokadik ébresztőóra csengés után, a legegészségesebb kávé-cigi combo, utána kutyaséta majd vagy a gyereket viszem oviba vagy rohanok enyhe késéssel dolgozni, többnyire szinkronba, majd próbára...
CsCsK: A világzene-jazz-elektronika univerzumából hangulattól és helyzettől függően.
KZ: Mindenevő vagyok, hangulatfüggő. Bár a mai popzene elég távol áll tőlem, de ha vezetés közben pont az szól még azt is szívesen meghallgatom. Ha mégis egyet ki kellene emelnem, akkor az örök favoritot Vivaldit említeném.
CsCsK: Ilja Trojanov: Világok gyűjtője. Belső és valós utazóknak egyaránt.
KZ: Bármi bajom van, előkapok egy Örkény Egypercest és minden a helyére kerül.
CsCsK: Afrika. De mivel az utazás az egyik hobbim, lényegében már egy szlovák határmenti falun átautózni is izgalmat okoz.
KZ: A világ bármely táját szívesen meglátogatnám, de talán a gyerekkori emlékek miatt, mivel szüleimmel sokszor nyaraltunk és teleltünk ott, a szívem mindig visszahúz Szlovéniába, Kranjska Gorára és környékére.
CsCsK: Hétköznap otthon ebédelek, mint a régi idők hivatalnokai. Hétvégén és utazások alkalmából viszont keresem is a gasztronómiai lehetőségeket, és a kockás abroszos kisvendéglőktől a fine dining-ig mindent szívesen kipróbálok. Ünnepek illetve baráti összejövetelek okán pedig nálam van a fakanál.
KZ: Mindkettő. Főzni leginkább akkor szeretek, ha időm is van rá.
CsCsK: Is-is. Régimódi vagyok, van egy bizonytalanság bennem, ha valamit csak képernyőn olvasok. Mintha a nyomtatás adna súlyt a szavaknak, holott ez nyilván hülyeség.
KZ: Táblagépen olvasom reggel utazás közben a híreket, majd egész nap szomorkodom rajtuk.
CsCsK: Nincs időm. Régebben még elő is fizettem boros magazinokra, egyetemistaként rendszeresen olvastam az ÉS-t. A múltkoriban belelapoztam, jó volt, de ahhoz nyugi kell. Nem is tudom, hogy nem az hiányzik-e inkább.
KZ: Többnyire nem olvasok magazinokat, ha véletlenül mégis akkor: IPM, GEO.
CsCsK: Térdgatya, trikó, szandál. Futóruha.
KZ: Fürdőnadrág, síruha.
CsCsK: Bizonyos márkák, amikhez rossz aszociációk fűződnek, bár ez sokszor nyilván szubjektív. Úgy értem, nem biztos, hogy van bármi valós alapja az ellenérzésnek.
KZ: Színészként már hozzászoktam a legszokatlanabb ruhákhoz, jelmezekhez. Egyébként pedig nem szeretem a soha szót. A megítélésünk sokszor változik életünk során.
CsCsK: Tudomásom szerint nem szokásunk a szakmában. Persze kéretlen véleményeket is szívesen meghallgatok. És én is kérdeztem már rá egy-egy szereposztásra, mikor még rendeztem.
KZ: A színjátszás csapatmunka. Egymásból építkezünk és állandóan kontrolláljuk egymás. Szükségünk van egymás véleményére, amit aztán vagy megfogadunk vagy nem.
CsCsK: Nyócker.
KZ: Tizen nemtudomhány éve játszom Egressy Zoli: Sóska és Sültkrumpli című darabjában. Évekig a Budapesti Kamara Színházban játszottuk, de sajnos a színház megszűnt, a darab viszont tovább él a József Attila Színházban.
Szinkron szerepek közül Woody Allen magyar hangját adhattam a Banáköztársaság című filmben. Merész döntés volt a rendező részéről rám osztani ezt a szerepet, hiszen még kezdő voltam a szakmában, de hálás vagyok érte, maradandó emléket adott.
CsCsK: 18 éves önmagammal, talán adnék néhány tanácsot. Vagy kapnék…
És apámmal. Amíg lehetett volna, nem nagyon tettük. Tipikus történet.
KZ: Szívesen beszélnék, mondjuk egy száz év múlva élő híres színésszel vagy rendezővel, de megtisztelő lenne Örkénnyel vagy Adyval is cseverészni.
CsCsK: Néhány nő, néhány barát. A feleségem. Idolok is kellenek, de csak az illúzió kedvéért.
KZ: Ha a szabadkai színházban nem látom a 80-as évek végén Ljubisa Ristic előadásait valószínűleg ma nem lennék színész.
CsCsK: Lélekben 20-nak érzem magam, ezért csak óvatosan mernék néhány általánosságot, melyek közül szerintem az önazonosság a legfontosabb.
KZ: Küzdjenek az igazukért és az igazságért.
CsCsK: Ebben a szakmában ez viszonylag ritkán fordul elő, bár egy színházi szerep bizonyos értelemben maradhat „befejezetlen“. A hobbijaimban viszont folyamatosan úszom: fotók, videók, útifilmek gigabájtjai várnak. Majd nyugdíjaskoromban.
KZ: Megkezdetlen munkáim vannak inkább. Tervek, melyek még nem léptek a megvalósulás útjára.