Az évek alatt pontos rend alakult ki. 6,30 körül ébredés, kevés reggeli, kávé, és a megszokott cigaretta. 7 órától már a műhelyben hallgatom a Klubrádiót, egy cigi mellett átgondolom a következő munkát. 9-kor mindig kávé és Évával (a feleségemmel) megbeszéljük a napot. 9,30-12 között ismét a műhelyben dolgozom. Délben kicsit falatozunk, majd fél2-ig alszom. Percre pontosan ébredek. Ekkor újra egy kávé és 5-ig újra munka.
Nincs igazán kedvenc. Vannak kedves barátok, akiknek hallgatom a zenéit Pici (Presser Gábor), Tolcsvay, Bródy. Komolyzenében is sok családi barát van.
Nincs ilyen, keveset is olvasok. A saját gondolataimmal, ábrándjaimmal jól elvagyok.
Amióta nem lehet repülőn cigizni, azóta nem utazom. Nincs kedvem menni. Művészeti eseményekre sem igen megyek: Készítettem egy táblát, amíg ez a politikai kurzus tart nem megyek kulturális eseményekre sem.
Nem járunk étterembe. A konyha nem az én terepem, még a tűzhelyet sem tudom bekapcsolni, de Éva mindennap főz.
A Klubrádió szól a műhelyben egész nap. Ha a neten küld vki egy-egy cikket, azt elolvasom. Esténként pedig az ATV-t nézzük.
Nem olvasok magazinokat.
Ami leggyorsabban a kezembe kerül, na meg ami még rám jön:).
Gyerekkoromban Bocskaim volt, ma már nem venném fel.
Nincs ilyen. Már nem is tudnám összeszámolni a munkáimat. Mindig a legutóbbi évek termése foglalkoztat leginkább. Mindenki várja a mobilszobrokat. Sok minden van, amit még el szeretnék mondani, amiket kedvelek, amiktől undorodom. Amióta érzem, hogy szűkül az idő, már nem engedhetem meg magamnak, hogy sok időt töltsek egy-egy munkán.
Nagyon sok barátom van. Nyugodtan mondhatom, jó barátságban vagyok azokkal, akik itthon jelentős művésznek számítanak, velük bármikor szívesen beszélgetek. Örömmel tölt el, ha megkeresnek, eljönnek.
Annak idején eljött hozzám Ádám Judit művésznő a férjével, Piltz Edével. Megkérdezte, miért járok a Désibe (Dési Huber Művészeti Kör, a szerk.), hiszen amit csinálok az maga a művészet.
Laborcz Ferenc volt a mesterem, de tőle nem csupán a szobrászatot tanultam meg, hanem azt tanította meg, hogyan váljak szobrásszá.
Percz János fémműves, Marino Marini, Henry Moore, még akiket említenék. Aztán, úgy a 70-es évek végére, már nem voltak példaképek, már én magam voltam a példakép.
Éljenek békességben magukkal és másokkal. Legyenek őszinték önmagukkal és a környezetükkel. 12 évig tanítottam, akkor is azt mondtam a tanítványaimnak, hogy ha valaki következetesen, őszintén éli az életét, egy cél felé haladva, megtalálja a helyét. Nekem ez megadatott.