Ami talán speciális, és amitől a feleségem folyamatosan elborzad: az ágyból kikelve egy pazar, négyfokos hidegzuhannyal kezdem a napot. Majd reggelizem, átnézem a maileket, híreket és elkezdem a munkát.
Zenészek vesznek körül, így aztán mindenféle zene van körülöttem. Könnyebb lenne mondani, hogy mit nem szeretek, annyira: jazz, világzene. Ezen kívül bármi jöhet.
Évtizedek óta könyvek között és könyvekben élem az életem, csak egy hosszú listát tudnék adni. Vagy olyanokat tudnék mondani, hogy mik szerintem a 20. század legjelentősebb művei, vagy a magyar irodalom kiemelkedő könyvei. Egyszerre több könyvet is olvasok. Most Jung, Oravecz és egy Csaplár Vilmos kézirat van napirenden. De egy könyvtorony áll az ágyam mellett. Tehát nincs egyetlen kedvenc, inkább azt mondanám, hogy újrafelfedezések vannak. Most például Tar Sándor, Oravecz, Bodor Ádám, Szijj Ferenc. Ezek új, másodszori fölfedezések, új színeket érzékelek, újra nyílnak a szövegek.
Most épp Floridába készülünk, kurzust tartunk egy iskolában, legyen ez.
Egy radikális váltás zajlik az utóbbi hetekben, eddig bonyolultabb volt a helyzet, mert a feleségem vegetáriánus, így kétfélét kellett volna főzni, és sokszor inkább rendeltünk vagy vendéglőztünk vagy nem ettünk – oké, csak viccelek. Pár hete próba-vega vagyok, azóta komolyabban beindult a főzés, talán, hogy kitartsak, ne unjam meg, és persze, vagy nem persze, de főleg a feleségem főz.
Szinte kizárólag internet, csak az ÉS jár papírformában.
Facebookozok, internetezek, a netet egy hatalmas magazinnak tekintem.
Kapucnis felső, mert nem kell sál, sapka.
Tűsarkú cipő. Bár ez se biztos. Nagy Halloween partykat szoktunk rendezni, ott például elképzelhető.
here comes the answer
Amivel éppen foglalkozom. A születőfélben lévő lény igényli a legtöbb törődést.
Azok közül, amik megjelentek, és már a saját életüket élik, mondjuk a Nincs alvás! szakmai sikernek tekinthető, a Pompásan buszozunk! meg inkább közönségsiker volt.
Szókratésszel és a húszéves apámmal.
A fiam. Miután megszületett, lassan minden megváltozott körülöttem és bennem. Azt hiszem, egzisztenciális értelemben ő tette rám a legnagyobb hatást. Külsőbb értelemben mondjuk Dixi a 80-as évekből, Erdély Miklós, és persze rengeteg írót fel tudnék sorolni, akiknek a személye vagy a műve hatott rám, ez is hosszú lista lenne.
Sok mindenről lehetne beszélni, de ami most először eszembe jut, és az én életemben nagyon fontos volt, az utazás. Ha tehetik, akár rövidebb, akár hosszabb időre menjenek el, megéri. Az önmagunkhoz és a szűkebb környezetünkhöz való viszonyban óriási tapasztalatot, fejlődést jelenthet.
Olyanok vannak, nem sok egyébként, amikről lemondtam. Rövidebb szövegek, amik nem tudták kiforrni magukat, nem találták meg a formájukat. Volt egy színdarabom, amit Latinovitsról írtam a 90-es évek elején, ezt nem is mutatták be, sőt a szöveg is elkallódott. Nem rég viszont előkerült, és ahogy belenéztem, hát talán nem is baj, hogy nem mutatták be. Mindenki jól járt.