Most, hogy nyár van, a reggeli kertlocsolás mondható rituálénak. Szeretem a nyugodt indulást: kávé, kert és valamiféle film.
Rock&Roll. Minden, amiben érezhető a zene ősi ereje. Az elektronikus zene is csak egy ideig fogott meg. Nem szeretem az egy kedvencet, de a Pink Floyd-ot bármikor meghallgatom.
Ritkán olvasok, kevés az idő. Leginkább utazáskor jut idő rá.
New Yorkba éltem egy kicsit, az volt életem talán legizgalmasabb része, oda szívesen visszamennék.
Kreatívan főzök, de nem értek hozzá. Nagyon örülök, hogy a lányom is süt-főz és számára is csakúgy, mint számomra a tálalás, a látvány is fontos.
Régen büszke voltam arra, hogy nem olvasok híreket, ma már kikerülhetetlen sajnos.
Sokfélét.
Kalap, egy jó Tool póló. Volt egy jó bakancsom is, de az a Dunában kötött ki.
Biztos találnék ilyet: például a nagy márkafeliratos pólók. Nem szeretem azokat a ruhákat, amiket sokan hordanak. Susogós melegítőt sem vennék fel.
Nem igazán van ilyen. A tetoválás, talán egy kicsit furán hangzik, de picit olyan buddhista meló. Elkészíted, még talán le is fotózod, aztán lehet, hogy nem látod soha többet. Ehhez el kell tudni engedni, nem ragaszkodhatsz hozzá. Lehetsz elégedett vele, de nem szerethetsz bele, már munka közben el kell engedni érzelmileg, mert elveszik az objektivitásod, nem lehetsz a saját kritikusod. Ha elengeded, el tudsz távolodni a munkától, akkor fogják tudni nagyon szeretni.
Nincs olyan tetoválásom amit nagyon szeretek, inkább az emberek, akiknek tetováltam. Jó szakma ez, sok jó sráccal találkozhatsz. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az emberek a világot is átutazzák az én, ha mondhatom azt, stílusomért. Könnyű így inspirálódni, frissen maradni, válogathatok, a jobbnál jobb feladatok között.
A Tool énekesével, Maynard James Keenannel kávéznék egyet, bár valószínűleg inkább boroznánk. (Keenannek borászatai vannak Arizonában. – a szerk.)
Ha megkérdezik, ki tanított tetoválni Kupcsik Adriánt mindig megemlítem. Egy érdekes pontja volt az életemnek, alaptanácsokkal látott el, a maga módján. Maximalizmusra tanított, miatta lettem tervező, rajzoló tetováló. De azt hiszem ez a hatás kölcsönös.
De sok embert mondhatnék. Szakmailag én is úgy kezdtem, ahogy talán mások is: mások munkáit másoltam. Aztán rájöttem, hogy ez nem jó, mert így nem tudom a saját utamat járni. Sokan tanítottak emberségről, nyitottságról. Második karate mesterem, Nagy Tibor rengeteget nevelt, a szó szoros értelmében belém verte a dolgokat: tiszteld az életet, az embereket, az időseket.
Nyitottság. Tartsák nyitva a kapukat, ameddig tudják. Tanuljanak. Tanulják meg, hogy élni és élni hagyni, itthon ezt nagyon tudniuk kellene az embereknek. Éljék úgy az életet, mintha csak egyszer élnének, még ha tudják, hogy nem így van. Ha az élet eléjük sodorja a lehetőséget vegyék észre és áldozzanak érte.