Ősz Gábor

Felébresztenek a gyerekek, ilyenkor általában fél 7 van. Elviszem őket iskolába, elmegyek bevásárolni. Ez a mindennapos rituálé. Minden héten, minden hétköznap, mindig ugyanaz. 10-10,30 körül el lehet kezdeni dolgozni. Irodaszerű munkákkal kezdek, aztán a délután már mozgalmas, attól függ, hogy min dolgozom. Lehet műtermi munka, lehet anyagbeszerzés.

Zenére sajnos kevés idő jut. Leggyakrabban autóban hallgatok zenét vagy háttérzenének munka vagy főzés közben. Széleskörű a zenei ízlésem.

Nincs. Bár régebben úgy gondoltam, hogy van. Voltak kedvencek, amiket újraolvasva a már nem voltak olyan meghatározóak, vagy a kevésbé fontos könyvek új helyzetbe kerültek. Most újraolvastam a Mester és Margaritát, és kedvet kaptam a kis novellákhoz is.

Nincsen. Nem vagyok nagyon utazós típus, turistaként főképp nem. Utazom, de ezek szakmai jellegű utazások. Vannak városok, amiket kedvelek, egzotikus turistautakat nem tervezek.
Kisvásárhely, az egy jó hely, oda visszajárok.

Étterem az egyszer-egyszer jó, de aztán unalmas. Szeretek főzni, azt mondják jól is főzök.

Mindkettő.

Magazint nagy ritkán, akkor is főleg szakmait. Pl: Artforum.

Nincs.

Ami nem áll jól.

6 éves korom óta rajzolok. Egyértelmű választás volt. Általános iskolában is külön szakkörbe jártam, szerettem a gyakorlati órákat, ahol mindenféle technikákat lehetett megismerni. Kisképző, aztán az Akadémia, majd egy posztgraduális képzésre is jártam. Aztán, amikor vége van a tanulásnak, akkor az ember egy vákuumba kerül.

Változik. Voltak időszakok, amikor szívesen vettem volna, megpróbáltam provokálni ezeket a helyzeteket. Ma már inkább a beszélgetés jellemző. De, ha technikai jellegű problémáim vannak, akkor mesélek a munkáról és ilyenkor olyasvalakit kérdezek, akiről gondolom, hogy tudna is segíteni.

Mindig az, amivel éppen dolgozom.

Nem jut eszembe senki, akivel most leülnék. Bizonyára sokan vannak, természetszerűleg valami témához kellene kötni és akkor sok ember jutna eszembe. De nem tudnék most kiemelni senkit.

Nagyonis sokan voltak nyilván. De egy meghatározó személyt nem tudnék mondani. Persze voltak tanáraim, barátaim, akik hatással voltak rám. Általában kedveltem az idősebbek társaságát

Ne fogadjanak el tanácsokat.

Jó kérdés, ezen el kellene gondolkoznom. Voltak és most is van egy pár, de tudom, hogy be fogom fejezni, ezek visszatérnek, előbb utóbb kezdenek újra foglalkoztatni és akkor megcsinálom őket.